Helyzet

Helyzetet jelentek kert ügyben!
A leánder magokat beáztattam, némelyik a víz tetején, némelyik az aljára süllyedve... Állítólag így jó és eltart pár napig a csírázás.

Szombaton áztattam be őket, és ma reggel mikor rájuk néztem, mintha egy-két magon fehér csíra jelent volna meg, de majd kiderül pontosan mi is történik! Remélem sok szép leánder lesz a végeredmény!
A nyuszik nagyon jól érzik magukat ideiglenes ketrecükben, igaz eső még nem esett... Reméljük azt is kibírják majd!

Az "időssebb" (5-6 éves) birsalmafák gyönyörűen virágoznak, háttérben pedig a borsó bújik ki a földből. Olyan jó látni, ahogy növögetnek, fejlődnek a növények. 

Az újhagymát pedig már lehet enni :)

Happy

Jelenleg minden gondolatom a gyerek szülinapja körül forog, ezért nem nagyon tudok koncentrálni másra. Ezt minden évben megtartjuk, eddig olyanokkal ünnepeltük, akik nekünk voltak fontosak, de ebben az évben más a felállás. Pupikám invitálja a vendégeket.
Nos én megvallom őszintén, mint első gyerekes anyuka fogalmam sincs a gyerek partyk szervezéséhez, hogy milyen is egy ilyen és egyáltalán...
Muszály vagyok ötleteket gyűjteni innen-onnan és közben arról sem megfeledkezni, hogy nem csak a gyerekek kedvében kell járnom, hanem  szülőket is vendégül kell látnom... Azt sem tudom merre áll a fejem. Én szeretek vendégeket fogadni, de egy ilyen volumenű esemény azért mégis más...
Közben igyekszem arra is időt áldozni, ami fontos, így a gyomtalanítás elengedhetlen feladat, hisz ilyenkor mindenhonnan előbújnak a gazok, még onnan is, ahonnan nem gondolnánk.
Nagytakarítanom is kell, mert a vendégek jönnek és ítélnek... Ráadásul most szinte csak olyan vendég lesz, akik eddig nem jártak nálunk... Nem szeretném, ha rossz lenne az első benyomás. Szóval a 11 gyerek részére rendezett zsúr feladta a leckét :)
A nyuszik jól érzik magukat, de egy szomszéd fekete macska agresszívan őrködik mellettük.
Az elvetett növényeket pedig Dédi locsolgatja minden este és a borsó kikelt, a hagymák növögetnek.
Tudjátok a mottóm:
"A növények meghálálják a törődést!"
Nézzétek a kis meggyfa milyen gyönyörű:

Nyuszifül

Véletlenül új lakók érkeztek hozzánk, nyúzás elől menekített két nyusz-musz.
Ajándék Pupikámnak szülinapra. Hirtelen jöttek, egy zsákban, de mit csináljunk?!? Ez van, muszály volt elhelyezni őket.

Nyulakról nm sokat tudok, de majd belejövünk. Persze van aki bennt tartja őket, de ez bennünk fel sem merült.
Gyorsan össza kellett nekik állítani egy helyet, mert szana-szét ugráltak az udvaron. Egyik erre, másik arra... Persze nálunk nincs macska és kutya, de a szomszéd macskákat nem lehet csak úgy kitiltani a telekről... Sajnos :(
Ezért fogtuk, amink van és helyet csináltunk. Pupikám régi homokozója pont megtette keretnek, köré meg a régi kerítéshálót haszáltuk fel.

Találtunk oszlopnak két vascsövet, amiből csináltunk 4-et. Egy elméretezett használaton kívüli szúnyogháló jó fedésnek, a másik felére meg vontunk még a kerítésből a macskák ellen.
Ideiglenes, de tuti maradnak itt pár hetet. Aztán a tyúkólban - amikor az is kész lesz- különítünk el nekik egy kis sarkot.

 

Ja! Nevet is kaptak már! Az egyik addig ugrált, míg a rózsa felsértette a fülét, Ő lett Mini, a másik pedig Cini. :) Cukik amúgy! Reggel mikor kinéztem hozzájuk, még rendesen nyújtózkodtak :)

Kertészkedtünk

Mivel végre utol ért bennünket a várva várt tavasz, ezért az egész hétvégét kinnt töltöttük a kertben.
Az ásást már rég megejtettük, a gereblyélést is, így az ágyások és a szabad föld már előkészítve várták a növényeinket.
Igaz pár sor dughagyma már a földben, de az majdnem semmi.
Most földbe kerültek a többiek. Elvetettük a borsót, sárgarépát, gyökeret, mindenféle salátákat, spenótot... Az ágyásoknak egyébként elvileg lenne egy sajátos rétegrendje, illetve a növényeket is egymásra gyakorolt hatásaik szerint kellene ültetni, de ez az idén elmarad. A rétegrendet ősszel elvileg ki fogjuk alakítani, ami úgy 6-8 évig tart, de Dédinek már nehéz ezt elmagyarázni, mármint azt, hogy miért különböző növények vannak egy ládában, így inkább hagyjuk, vessen oda azt, ahová akar, a növények úgyis meghálálják a törődést!!!
Pupikám felkapált a kert közepén a gyomosban egy kis területet magának, ide pedig vetettünk négy sort. Az első cukkini, a második sóska, a harmadik fejes saláta, a negyedik rukkola. Ez lett az Ő saját kis kertje :)
Szépen körbe kerítettük, de csak a lemetszett gallyakból készítettünk sorvégeket, ezeket madzaggal körbehúztam, és ígéretet tettem arra, hogy hurkapálcából igazi sorjelölőket készítünk.... Szóval most mennem kell a papír-írószerbe!

Pupikám ezen kívül az összes lemetszett gallyat elültette fának, úgyhogy ha megnőnek, hátul igazi erdőnk lesz :)
Én előkészítettem a nyári konyhát, mert az néz a kertre és délután még mindig kinnt teszünk-veszünk, ezért ilyenkor már szeretek ott főzni, hogy közben végezhessem a többi kertkörüli teendőt is.
Ráadásul lassan jön az éves szülinapi party, amire puccba kell vágni mindent Pupikám tiszteletére!!

Leánder

Jelentem  szőlő -bár két részletben, de- megmetszve, a leánderek az udvaron. Igaz, már szívem szerint rég kinnt lennének, de ugye az időjárás....
A telet hősiesen bírták, egyet kell visszavágnom, mert az úgy tűnik kiszáradt... Nem bírta a törődés nélküliséget, de remélem visszavágás után újra élet kerül belé.
Télen ugyanis ezek a növények nem bírják a hideget, viszonylag hűvös 5-10 fok körüli helyet kell keresni. Ez lehet pince, vagy bármi, a lényeg, hogy ne fagyjon, mert az egyenlő számukra a halállal... Nálunk az erre legalkalmasabb hely a kazánház/kamra, ahol minden van... Nem szándékozom részletezni, maradjunk annyiban, hogy minden... Itt évközben egyfajta rotálás van, a salgópolcokon  és a fagyóládán kívül nincs semminek állandó helye, gyakorlatilag él és mozog a hely. Nos a leánderek ennek - a cseppet sem növénybarát - hatásnak kitéve élték "téli álmukat", szóval nem csoda, hogy csak egyet kell visszavágnom... Sőt! Annyi magot hoztak ebben a vegetatív időszakban, hogy muszály leszek elvetni!

Igaz a leándert hajtásról szaporítjuk általában, mert gyorsabb és sikeresebb eredmény érhető el vele, de ennyi magot azért csúnya munka lenne kidobni... Szóval az idei év a szaporítás éve lesz! Még nem próbáltam egyik módszert sem, de ezen a nyáron mindkettőbe bele vágok!
Egyébként ilyenkor egy kis renoválás ráfér mindre, le kell vagdalni az elhalt részeket, leszedegetni a megsárgult leveleket. Azt mondják a laza, tápdús talajt szeretik, és augusztus közepéig kell őket tápoldatozni. Én egy jó kis granulátumot használok, de erre a szezonra még be kell szereznem, mellékelek képet, ha sikerült. A debreceni Auchan mellett van egy kertészet, ott vettem egyik évben az egyik leánderemet és nekem nagyon bevált. Papírforma szerint a fiatal töveket évente, az idősebbeket 3-4 évenként kell átültetni. Én ezt eddig nem nagyon forszíroztam, de szerintem az idén megteszem, csak akkor tettem másik földbe, ha kinőtte a régi helyét. Mivel írtam, hogy a tápanyagdús földet szereti, én általános virágföldet szoktam keverni valamilyen lassú lebomlású műtrágyával (a kertészetekben mindig akad aki segít) és a tápodattal locsolom.
Az erősen napos helyet kedveli, mivel mediterrán növény, én déli fekvésű helyre pakolom őket, ahol gyakorlatilag kora reggeltől délutánig éri őket a nap és délután-este locsolok, mikor levonult a nagy hőség. Minden nap csak tápoldatos vízzel, lehet ezért is bírják a gyűrődést olyan jól.
Nem vagyok nagy leánderes, de tény, hogy ez a növény "fertőz"! Ha szereztél belőle 1-2 pédányt, mind többet és többet szeretnél, soha nem elég! De ez nem csoda, mert gyönyörű és ha az elvirágzott részeket lecsípkeded róla, ontja az újabb és újabb színpompás virágokat.
Még egy nagyon fontos dolgot megjegyeznék! Minden része mérgező! Kisgyerekes családok, ahol a gyerek mindent a szájába vesz, csak óvatosan, odafigyeléssel. Mondjuk ezt én is csak még most olvastam, Pupikám meg már négy éves... Erre mondják azt hiszem, hogy "boldogak a lelki szegények..."

Történet

A telek a családomé a '60-as évek óta. A Nagyapám és a Nagymamám vették. Édesanyám még gyerek volt, és az Ő nagyapja az én Dédim és felesége is velük költözött.
Nagyapám imádta ezt a kertet, és ez a szeretete rám is átragadt.
Minket gyerekkorunktól úgy neveltek, hogy nincs annál jobb, mint amit magunk vetünk-aratunk. Gyerekkoromban volt tyúkólunk, de azt 7-8 éve felszámoltuk.
Nagyapám halálával Juci nem bírt mindennel...
Nem is csoda! Hisz bár évekig elhúzódó betegsége volt Nagyapámnak, emiatt bele kellett tanulnia a kertészkedésbe, de azt a tudást, olyanformán, mint ahogyan Ő művelte, nem lehetett... Ráadásul a betegápolás is kivette rendesen Juci erejét....
Én itt élek 2002 óta, de persze fiatal egyedülállóként nem a kertészkedés töltötte ki mindennapjaim.
Gyerekként persze ültettem magokat, nevelgettem növényeket, de mi az a kert egészéhez mérve! Semmi.
Nagyapám halála után pár évig megmetszette a szőlőnket a testvére, de aztán egyik évben valami miatt ez elmaradt.

Juci addig rágta a fülem, amíg bele nem vágtam. Ez volt a "tűzkeresztségem". Ezután mind több és több munkát vállaltam ki és ma már ott tartunk, hogy lassan nem én segítek Jucinak, hanem Ő nekem... :)
Én nem bánom! Szívesen csinálom, és bár a férjem egy "panel betyár", Őt is megfertőztem ezzel a hobbyval. Segít permetezni (egyébként Nagyapám egyik régi könyvében cseppet sem diszkriminatív módon az áll, hogy ez kizárólag férfi munka, nő nem végezheti!!!), füvet nyírni, locsolni... Majd olvassátok! De csak azért vettünk benzinmotoros fűnyírót, mert Neki csak az felel meg... én nem bánom! Csak csinálja! :)
Szóval szépen veszem át az uralmat a kert felett, de teret engedve Jucinak együtt nevelgetjük növényeinket.
A kert szeretetével szépen fertőzöm közben Pupikámat és a férjemet is, mert nincs jobb, mint együtt a friss levegőn!

Otthon

Nekünk rendesen kijutott a kertből, 1250 m2 a telek... Gondolom világos, mi munka ez, de én ezt nem bánom! Persze néha nehéz, de nem nyavajogni kell, csinálni. Az, amikor télen a saját paradicsomomból főzök levest, vagy a saját kelkáposztámból rakottat, akkor kárpótolva vagyok az izzadságos munkáért!
Nem mellesleg egy konyhakerthez nem kell ekkora telek. Így is, kb 3-4száz m2 a konyhakert, nem több, viszont lehet kevesebb... Plusz mi ebből télre megdübbentjük a kamrát és egy 100 literes fagyót.
Van egy nagy segítségem, nagymamám, Juci, aki a növények gondozásába is, és a betakarítás körüli teendőkbe is bőven besegít. Jucival egy telken, de külön háztartásban élünk, így szép az élet :)
Az idén még nem sok teendő volt kinnt, pedig már nagyon égető lenne a szőlőmetszés.
Valamelyik évben, mikor először csináltam, nagyapám régi könyveit vettem elő és próbáltam magam átrágni a szakkifejezéseken, felfogni és értelmezni az olvasottakat. Megmutatni nem tudta senki, gondoltam maximum nem lesz termés, de ettől nagyobbat ártani nem tudok. Ha nem végzem el a metszést, biztos nem terem, úgyhogy vesztenivalóm nem volt.
Belevágtam, a szó szoros értelmében, majd olvastam a permetezésről is és láss csodát! Rég nem volt olyan jó termés, mint abban az évben!!
A mottóm: Minden élőlény meghálálja a törődést.
Aki hiszi, hiszi, aki nem, az nem, de szerintem ez tény!
Apropó! Permetezés! Gondolom páran felhorkannak, mitől BIO? Nem bio, senki nem mondta, csak annyit, hogy saját! SAJÁT!
Ettől függetlenül akár bionak is nevezhetnénk, mert én, mint lakossági/kisüzemi felhasználó csak olyan permetszert kapok a mezőgazdasági boltban, amelyenek biokertészetekben is szabályos az alkalmazása. Erős, durva szereket csak mezőgazdasági kiskönyvvel (elnézést a nem hivatalos megnevezésért) rendelkezők kapnak, akik nagyüzemű termelést folytatnak.
Ha bio, ha nem, saját, én ültettem/vetettem, tudom mennyi napfényt látott, milyen táplálékot szívott magába. Én gondoztam, nevelgettem és én tudom mennyi idő telt el attól fogva, hogy leszedtem, addig, míg feldolgozom.
Kell ennél több?