Fejlődéskövetés

Van pár szomorú hírem, de van pár remek is! Tegnap végigjártam a kertet és néhol szomorúan, néhol pedig bizakodva konstatáltam a helyzetet.
Elszomorított, hogy a sárgarépa és a gyökérmagok nem keltek ki :( A 2010 őszén ültetett 13 fából pedig 5 nem maradt meg. De a többi él és virágzik szerencsére!
Az öreg almafa is tele volt virággal, most pedig rajta a sok termés!
A kis fák hoztak virágot, de nem tudom milyen gyümölcshozammal számíthatunk, azért fánként olyan 2-3 darab bizakodásra adna okot!
Az öreg dió árnyéka pótolhatalan! Tavaly megkellett válnunk az egyiktől, de még ma is siratom, mert a fű így sokkal több törődést igényel. Alatta a hűs árnyékot jobban viselte.

 

Szédítő alatta feküdni és nézni ahogy mozognak a levelek és közben jönnek-mennek a madarak, felhők. Imádom!

Az eperhozam nem kérdéses, fullon vannak a ládák, még mellette is terjeszkedik, de nem baj, imádom a friss epret, ráadásul ez a fajta nagy, tűzpiros, zamatos. Egyetlen hatalmas hibája, hogy egyszer terem. :(

Van olyan fajta, amely folyton termő, kora nyártól késő őszig, amíg süt a nap és van ereje virágzik. Az kicsit kissebb szemű, de isteni az íze. Tavaly kaptunk 3 tövet, szépen szaporodnak azok is, remélem jó sok termést hoznak! Egyébként mi minddig befőzzül lekvárnak a lerottyant szemeket, isteni az eperlekvár és nincs is vele annyi munka, mint elsőre gondolnánk!

 A szőlőt lassan permetezni kell, mert rgyik napról a másikra támadja meg valami és oda lehet a termés, pedig most olyan szépen fejlődik! Aztán 3 hetente ismételni kell a permetezést és ha eső van, félő, hogy lemossa, vagy nem lehet időben ellátni a védelemmel. De mostanában szerencsések voltunk, pár éve vitte le szinte a teljes termést valami kór. De mindenhol a környéken, nem csak nálunk...

A nyuszifülek jól vannak, köszönik szépen :)

Eső után

Tegnap itt űltem üzletben, amikor kezdett elsötétülni az ég. Jó fél órám lett volna még hátra, de lecsaptam a gépet és "futásnak etredtem", mert el is kezdett dörögni. Gondoltam jó lesz, ha indulok, mert Pupikámért még be kell menni az oviba is!
Mire odaértem, már javában esett, de én felvettem a ponchóm, Rá meg ráadtam az esőkabátját és irány haza! Jobban tettük, mert ahogy telt az idő, egyre jobban zuhogott...
De mikor hazaértünk, jó volt szusszanni egyet az első teraszon! Azonban az előtetőt anyyira verte az eső, hogy egymás hangját nemigen hallottuk!
A két szomszéd kutya (egy roti és egy mini tacsi) ott álltak, lejmolták Pupi lekváros kiflijét, nem bánták, hogy áznak... Pupi az asztal körül futóbiciklizett, én meg kitettem a leándereket az esőre, hogy jól érje őket!
Közben pedig gyönyörködtem a meggyfába. A sok virág után millió termés maradt :) Gyönyörű!

Helyzet

Helyzetet jelentek kert ügyben!
A leánder magokat beáztattam, némelyik a víz tetején, némelyik az aljára süllyedve... Állítólag így jó és eltart pár napig a csírázás.

Szombaton áztattam be őket, és ma reggel mikor rájuk néztem, mintha egy-két magon fehér csíra jelent volna meg, de majd kiderül pontosan mi is történik! Remélem sok szép leánder lesz a végeredmény!
A nyuszik nagyon jól érzik magukat ideiglenes ketrecükben, igaz eső még nem esett... Reméljük azt is kibírják majd!

Az "időssebb" (5-6 éves) birsalmafák gyönyörűen virágoznak, háttérben pedig a borsó bújik ki a földből. Olyan jó látni, ahogy növögetnek, fejlődnek a növények. 

Az újhagymát pedig már lehet enni :)