Fejlődéskövetés

Van pár szomorú hírem, de van pár remek is! Tegnap végigjártam a kertet és néhol szomorúan, néhol pedig bizakodva konstatáltam a helyzetet.
Elszomorított, hogy a sárgarépa és a gyökérmagok nem keltek ki :( A 2010 őszén ültetett 13 fából pedig 5 nem maradt meg. De a többi él és virágzik szerencsére!
Az öreg almafa is tele volt virággal, most pedig rajta a sok termés!
A kis fák hoztak virágot, de nem tudom milyen gyümölcshozammal számíthatunk, azért fánként olyan 2-3 darab bizakodásra adna okot!
Az öreg dió árnyéka pótolhatalan! Tavaly megkellett válnunk az egyiktől, de még ma is siratom, mert a fű így sokkal több törődést igényel. Alatta a hűs árnyékot jobban viselte.

 

Szédítő alatta feküdni és nézni ahogy mozognak a levelek és közben jönnek-mennek a madarak, felhők. Imádom!

Az eperhozam nem kérdéses, fullon vannak a ládák, még mellette is terjeszkedik, de nem baj, imádom a friss epret, ráadásul ez a fajta nagy, tűzpiros, zamatos. Egyetlen hatalmas hibája, hogy egyszer terem. :(

Van olyan fajta, amely folyton termő, kora nyártól késő őszig, amíg süt a nap és van ereje virágzik. Az kicsit kissebb szemű, de isteni az íze. Tavaly kaptunk 3 tövet, szépen szaporodnak azok is, remélem jó sok termést hoznak! Egyébként mi minddig befőzzül lekvárnak a lerottyant szemeket, isteni az eperlekvár és nincs is vele annyi munka, mint elsőre gondolnánk!

 A szőlőt lassan permetezni kell, mert rgyik napról a másikra támadja meg valami és oda lehet a termés, pedig most olyan szépen fejlődik! Aztán 3 hetente ismételni kell a permetezést és ha eső van, félő, hogy lemossa, vagy nem lehet időben ellátni a védelemmel. De mostanában szerencsések voltunk, pár éve vitte le szinte a teljes termést valami kór. De mindenhol a környéken, nem csak nálunk...

A nyuszifülek jól vannak, köszönik szépen :)

Leánder

Jelentem  szőlő -bár két részletben, de- megmetszve, a leánderek az udvaron. Igaz, már szívem szerint rég kinnt lennének, de ugye az időjárás....
A telet hősiesen bírták, egyet kell visszavágnom, mert az úgy tűnik kiszáradt... Nem bírta a törődés nélküliséget, de remélem visszavágás után újra élet kerül belé.
Télen ugyanis ezek a növények nem bírják a hideget, viszonylag hűvös 5-10 fok körüli helyet kell keresni. Ez lehet pince, vagy bármi, a lényeg, hogy ne fagyjon, mert az egyenlő számukra a halállal... Nálunk az erre legalkalmasabb hely a kazánház/kamra, ahol minden van... Nem szándékozom részletezni, maradjunk annyiban, hogy minden... Itt évközben egyfajta rotálás van, a salgópolcokon  és a fagyóládán kívül nincs semminek állandó helye, gyakorlatilag él és mozog a hely. Nos a leánderek ennek - a cseppet sem növénybarát - hatásnak kitéve élték "téli álmukat", szóval nem csoda, hogy csak egyet kell visszavágnom... Sőt! Annyi magot hoztak ebben a vegetatív időszakban, hogy muszály leszek elvetni!

Igaz a leándert hajtásról szaporítjuk általában, mert gyorsabb és sikeresebb eredmény érhető el vele, de ennyi magot azért csúnya munka lenne kidobni... Szóval az idei év a szaporítás éve lesz! Még nem próbáltam egyik módszert sem, de ezen a nyáron mindkettőbe bele vágok!
Egyébként ilyenkor egy kis renoválás ráfér mindre, le kell vagdalni az elhalt részeket, leszedegetni a megsárgult leveleket. Azt mondják a laza, tápdús talajt szeretik, és augusztus közepéig kell őket tápoldatozni. Én egy jó kis granulátumot használok, de erre a szezonra még be kell szereznem, mellékelek képet, ha sikerült. A debreceni Auchan mellett van egy kertészet, ott vettem egyik évben az egyik leánderemet és nekem nagyon bevált. Papírforma szerint a fiatal töveket évente, az idősebbeket 3-4 évenként kell átültetni. Én ezt eddig nem nagyon forszíroztam, de szerintem az idén megteszem, csak akkor tettem másik földbe, ha kinőtte a régi helyét. Mivel írtam, hogy a tápanyagdús földet szereti, én általános virágföldet szoktam keverni valamilyen lassú lebomlású műtrágyával (a kertészetekben mindig akad aki segít) és a tápodattal locsolom.
Az erősen napos helyet kedveli, mivel mediterrán növény, én déli fekvésű helyre pakolom őket, ahol gyakorlatilag kora reggeltől délutánig éri őket a nap és délután-este locsolok, mikor levonult a nagy hőség. Minden nap csak tápoldatos vízzel, lehet ezért is bírják a gyűrődést olyan jól.
Nem vagyok nagy leánderes, de tény, hogy ez a növény "fertőz"! Ha szereztél belőle 1-2 pédányt, mind többet és többet szeretnél, soha nem elég! De ez nem csoda, mert gyönyörű és ha az elvirágzott részeket lecsípkeded róla, ontja az újabb és újabb színpompás virágokat.
Még egy nagyon fontos dolgot megjegyeznék! Minden része mérgező! Kisgyerekes családok, ahol a gyerek mindent a szájába vesz, csak óvatosan, odafigyeléssel. Mondjuk ezt én is csak még most olvastam, Pupikám meg már négy éves... Erre mondják azt hiszem, hogy "boldogak a lelki szegények..."

Otthon

Nekünk rendesen kijutott a kertből, 1250 m2 a telek... Gondolom világos, mi munka ez, de én ezt nem bánom! Persze néha nehéz, de nem nyavajogni kell, csinálni. Az, amikor télen a saját paradicsomomból főzök levest, vagy a saját kelkáposztámból rakottat, akkor kárpótolva vagyok az izzadságos munkáért!
Nem mellesleg egy konyhakerthez nem kell ekkora telek. Így is, kb 3-4száz m2 a konyhakert, nem több, viszont lehet kevesebb... Plusz mi ebből télre megdübbentjük a kamrát és egy 100 literes fagyót.
Van egy nagy segítségem, nagymamám, Juci, aki a növények gondozásába is, és a betakarítás körüli teendőkbe is bőven besegít. Jucival egy telken, de külön háztartásban élünk, így szép az élet :)
Az idén még nem sok teendő volt kinnt, pedig már nagyon égető lenne a szőlőmetszés.
Valamelyik évben, mikor először csináltam, nagyapám régi könyveit vettem elő és próbáltam magam átrágni a szakkifejezéseken, felfogni és értelmezni az olvasottakat. Megmutatni nem tudta senki, gondoltam maximum nem lesz termés, de ettől nagyobbat ártani nem tudok. Ha nem végzem el a metszést, biztos nem terem, úgyhogy vesztenivalóm nem volt.
Belevágtam, a szó szoros értelmében, majd olvastam a permetezésről is és láss csodát! Rég nem volt olyan jó termés, mint abban az évben!!
A mottóm: Minden élőlény meghálálja a törődést.
Aki hiszi, hiszi, aki nem, az nem, de szerintem ez tény!
Apropó! Permetezés! Gondolom páran felhorkannak, mitől BIO? Nem bio, senki nem mondta, csak annyit, hogy saját! SAJÁT!
Ettől függetlenül akár bionak is nevezhetnénk, mert én, mint lakossági/kisüzemi felhasználó csak olyan permetszert kapok a mezőgazdasági boltban, amelyenek biokertészetekben is szabályos az alkalmazása. Erős, durva szereket csak mezőgazdasági kiskönyvvel (elnézést a nem hivatalos megnevezésért) rendelkezők kapnak, akik nagyüzemű termelést folytatnak.
Ha bio, ha nem, saját, én ültettem/vetettem, tudom mennyi napfényt látott, milyen táplálékot szívott magába. Én gondoztam, nevelgettem és én tudom mennyi idő telt el attól fogva, hogy leszedtem, addig, míg feldolgozom.
Kell ennél több?