Fejlődéskövetés

Van pár szomorú hírem, de van pár remek is! Tegnap végigjártam a kertet és néhol szomorúan, néhol pedig bizakodva konstatáltam a helyzetet.
Elszomorított, hogy a sárgarépa és a gyökérmagok nem keltek ki :( A 2010 őszén ültetett 13 fából pedig 5 nem maradt meg. De a többi él és virágzik szerencsére!
Az öreg almafa is tele volt virággal, most pedig rajta a sok termés!
A kis fák hoztak virágot, de nem tudom milyen gyümölcshozammal számíthatunk, azért fánként olyan 2-3 darab bizakodásra adna okot!
Az öreg dió árnyéka pótolhatalan! Tavaly megkellett válnunk az egyiktől, de még ma is siratom, mert a fű így sokkal több törődést igényel. Alatta a hűs árnyékot jobban viselte.

 

Szédítő alatta feküdni és nézni ahogy mozognak a levelek és közben jönnek-mennek a madarak, felhők. Imádom!

Az eperhozam nem kérdéses, fullon vannak a ládák, még mellette is terjeszkedik, de nem baj, imádom a friss epret, ráadásul ez a fajta nagy, tűzpiros, zamatos. Egyetlen hatalmas hibája, hogy egyszer terem. :(

Van olyan fajta, amely folyton termő, kora nyártól késő őszig, amíg süt a nap és van ereje virágzik. Az kicsit kissebb szemű, de isteni az íze. Tavaly kaptunk 3 tövet, szépen szaporodnak azok is, remélem jó sok termést hoznak! Egyébként mi minddig befőzzül lekvárnak a lerottyant szemeket, isteni az eperlekvár és nincs is vele annyi munka, mint elsőre gondolnánk!

 A szőlőt lassan permetezni kell, mert rgyik napról a másikra támadja meg valami és oda lehet a termés, pedig most olyan szépen fejlődik! Aztán 3 hetente ismételni kell a permetezést és ha eső van, félő, hogy lemossa, vagy nem lehet időben ellátni a védelemmel. De mostanában szerencsések voltunk, pár éve vitte le szinte a teljes termést valami kór. De mindenhol a környéken, nem csak nálunk...

A nyuszifülek jól vannak, köszönik szépen :)

Kertészkedtünk

Mivel végre utol ért bennünket a várva várt tavasz, ezért az egész hétvégét kinnt töltöttük a kertben.
Az ásást már rég megejtettük, a gereblyélést is, így az ágyások és a szabad föld már előkészítve várták a növényeinket.
Igaz pár sor dughagyma már a földben, de az majdnem semmi.
Most földbe kerültek a többiek. Elvetettük a borsót, sárgarépát, gyökeret, mindenféle salátákat, spenótot... Az ágyásoknak egyébként elvileg lenne egy sajátos rétegrendje, illetve a növényeket is egymásra gyakorolt hatásaik szerint kellene ültetni, de ez az idén elmarad. A rétegrendet ősszel elvileg ki fogjuk alakítani, ami úgy 6-8 évig tart, de Dédinek már nehéz ezt elmagyarázni, mármint azt, hogy miért különböző növények vannak egy ládában, így inkább hagyjuk, vessen oda azt, ahová akar, a növények úgyis meghálálják a törődést!!!
Pupikám felkapált a kert közepén a gyomosban egy kis területet magának, ide pedig vetettünk négy sort. Az első cukkini, a második sóska, a harmadik fejes saláta, a negyedik rukkola. Ez lett az Ő saját kis kertje :)
Szépen körbe kerítettük, de csak a lemetszett gallyakból készítettünk sorvégeket, ezeket madzaggal körbehúztam, és ígéretet tettem arra, hogy hurkapálcából igazi sorjelölőket készítünk.... Szóval most mennem kell a papír-írószerbe!

Pupikám ezen kívül az összes lemetszett gallyat elültette fának, úgyhogy ha megnőnek, hátul igazi erdőnk lesz :)
Én előkészítettem a nyári konyhát, mert az néz a kertre és délután még mindig kinnt teszünk-veszünk, ezért ilyenkor már szeretek ott főzni, hogy közben végezhessem a többi kertkörüli teendőt is.
Ráadásul lassan jön az éves szülinapi party, amire puccba kell vágni mindent Pupikám tiszteletére!!